a szombat magánya

 2011.09.24. 15:07

Nem csoda ha az ember szombaton bepunnyad és gondolkodik.
Vagy (relatíve) sok időt tölt a családjával.
Én ilyenkor mindig meglepődök, mennyire el lehet beszélni egymás mellett...
Vagy én vagyok érzelmileg túlforrva és sokat várok el (megértést), vagy én vagyok
érzelmileg elmaradva.
Mert nem értem.
Miért nem adnak egyenes választ egy kérdésre...
Miért nem lehet egy kicsit azt a játékot játszani, hogy megértitek amit mondok, és arra is reagáltok?
Sokszor várom el, hogy ha mondok valamit, azt értsék is meg. Ma például 3szor is kimondtam: mérges vagyok Rád.
Válasz: semmi releváns tartalom, mellébeszélés.

És most nekem feladatom eldönteni, hogy adott esetben a partnerem nem fogta fel mint mondok (tegyük hozzá, igyekeztem egyértelműen kommunikálni), vagy esetleg felfogta, de nem szándékozik választ adni... de ha ez van, miért nem? Kínos ez a kérdés?
Akkor szorítsam a kommunikáció menetét olyan keretek közé, ami kellemes?
De az nem lesz érdemleges, nem adja meg az általam elvárt válaszokat.
És ki adja meg a választ.
(Persze eshetőség az is, hogy nincs válasz, akkor merre tovább?)
Sokat agyalok a kommunikáción. Miről érdemes, miről kell és mikor kérdéseket feltenni.
Például aikido: Bizonyos szinteken még nem érdemes az örök szabályokról kérdezősködni, mert nem ad választ az edző, előbb az alapokat kell elsajátítani.... 
Kommunikációban az alap a közösnek tekinthető tudástár. Ez egy család esetében elég jól körülhatárolható. Ha szintet akarunk lépni, vizsgázni a barna övre, már nem elég csak az alapokat tudni, már reagálni is kell a külvilágra és teljesíteni kell egy feltételrendszerben. Ez egy előre meghatározott rendszer, nem érhet túl nagy meglepetés. És kell erőnlét is. Kitartás. A kommunikációban sincs ez másként, türelem és kitartás, választékosság kell, hogy megértsék az embert. Ez magán az 'adó' félen múlik.
Reális elvárni a másiktól is ugyanezt a türelmet, választékosságot és odafigyelést?

Azt hiszem nagy szerencsém van, mert több olyan ember is részese a mindennapi életemnek akikkel el tudok kommunikálni, csodálatosan és többnyire zökkenőmentesen.
Csak akiktől most a választ várnám, ők nem adnak.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://megamaz.blog.hu/api/trackback/id/tr233253143

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maphilos 2011.10.05. 09:38:08

Álmok és a valóság. Az elsők: ez a Mc Donalds mellbevágott. Pontos.
De vannak első nagy beszélgetések, boldogan eltöltött magányos napok, megnyugvások. Az az érzés, hogy egyedül is megállom a helyem. És ez jó.
És vannak emberek, akikről a szombat magányában vége szól. A barátok. Olyanok, akikkel nem csak egyetérteni, hanem veszekedni is lehet.
süti beállítások módosítása