Vannak azok a napok, amikor összedől a világ. Mindenestül. Az építkezés meg sokáig tart (magyar építőipar, heh!)
Nekem ilyenkor sokat segít egy-egy film. Nem a mondanivalója, mély filozófiai tartalma miatt feltétlenül, hanem mert eltereli a gondolataimat egy tudottan irracionális tartalomra.

Vörös Sárkány. Ragyogás. Valami fröcsögős horror.
Oroszlánkirály. Life as we know it. Valami nyálas, sírós rom. vígj. Lehetőleg amerikai, a franciák humora sokkal bonyolultabb... :)

A különbség: A thrilerekben, horrorokban, mindig azok a pasik halnak meg, akiknek szurkolok. A rom. vígj-okban mindig azok a srácok jönnek össze a helyes csajjal, akiknek nem szurkolok.
A hasonlóság: Mindkettőnél sírok az apás konfliktusok feloldásánál. Mindkettő végén egyféle megelégedéssel konstatálom, hogy az erkölcsi világképemnek megfelelően történtek a dolgok. Értsd: Nem, ölni nem helyes, nem átbaszni a férfiakat nem helyes, kis kegyes hazugságokkal élni nem helyes. Mégis a végén a megoldás mindenkinek meghozza a világ helyrebillentését.
Megnyugtató. Van élet a filmek után. :)

Na és akkor zene:
https://www.youtube.com/watch?v=_4q9CaQGgC0